Bemutatkozás

 

A Halmos Béla Program indulását 2015. december végén Balog Zoltán miniszter, az NKA elnöke, illetve Doncsev András, az NKA alelnöke jelentette be. Ezt követően 2016. január 28-án ténylegesen megalakult az NKA Halmos Béla Program Ideiglenes Kollégium és megkezdte tevékenységét.

A program célja a Hangfoglaló [akkoriban Cseh Tamás nevét viselő] Könnyűzene Támogató Program mintájára a népzenei utánpótlás támogatása, színvonalas nép- és világzenei produkciók fellépési lehetőségeinek bel- és külföldi népszerűsítésének elősegítése, táncházak programjainak támogatása. Az NKA Halmos Béla Program egyik kiemelt célkitűzése a magyar népzene jelenlétének erősítése a nemzetközi zenei piacon. Magas szakmai színvonalú, nyitott és nyilvános működésű, átlátható, hatékony, integratív és barátságos támogatója a magyarországi és határon túli népzenének, elkötelezett támogatója a hagyományőrzésnek és az élő kulturális tradíciók továbbvitelének. Célja megmutatni, hogy Magyarország izgalmas, dinamikusan változó, érdekes és piacképes folk- és világzenei produkciókat felvonultató ország, amelyre érdemes odafigyelni.

Az NKA Halmos Béla Program tehát kimagasló hatékonyságú, mintaértékű állami kulturális mecenatúra-program, melynek jelentős országimázs-építő szerepe is van.

A Halmos Béla Programiroda feladata a Kollégium által meghatározott célok megvalósítása, mint például egy komplex folkklub-hálózat kialakítása, zenekarok mentorálása és külföldi képviselete vagy a pályázók segítése.

 

 

A kollégium vezetője:

Liber Endre népzenész, a Hangvető Zenei Terjesztő Társulás egyik alapítója és művészeti vezetője.

A kollégium tagjai:

Árendás Péter zenész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének tanára, a Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum tárvezetője;

Berán István zenész, a Táncház Egyesület ügyvezetőségi tagja, annak képviselője;

Eredics Gábor Kossuth-díjas zenész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének tanára, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, a Vujicsics Együttes vezetője ;

Sipos Mihály zenész, a Muzsikás Együttes prímása, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja;

Virágvölgyi Márta népzenész, az Óbudai Népzene Iskola hegedűtanára, a Hangszeres Népzenei Példatár sorozat szerkesztője.

 

Névadónkról

(forrás: Hagyományok Háza, folkMAGazin, 2014/X. különszáma)

 

Halmos Béla a bő negyvenéves, világszerte százezreket vonzó táncházmozgalom egyik elindítója volt, aki a hetvenes évek hajnalán a folkra rácsodálkozó urbánus generációból elsőként hegedült adekvát módon népi dallamokat. Több mint négy évtizedes aktív tevékenysége során zenészként, folklórgyűjtőként, oktatóként és szervezőként fáradhatatlanul a magyar népi kultúra és a táncházmozgalom ügyéért dolgozott, jelentős életművet hagyva maga után. Mind eredeti gyűjtéseket végző és feldolgozó folklórgyűjtőként, mind a városi revival mozgalom irányítójaként szerteágazó tevékenységet folytatott.

Halmos Béla 1946. június negyedikén született. Saját elmondása szerint azzal, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján született, azt a feladatot kapta, hogy összemuzsikálja a nemzetet. Zenei tanulmányait gyermekkorában komolyzenével kezdte, hegedült, brácsázott, kamarazenélt. A hadseregben megtanult gitározni. A műszaki egyetem zenekarában brácsaszólamvezető volt. 1969-ben a „Röpülj, páva!” felszabadulási népdalversenyen egyéniben a döntőig jutott, a gálaesten viszont Sebő Ferenccel szerepelt duóban a képernyőn. Egy ország csodálkozott rájuk. A kezdeti sikeres Halmos-Sebő duó 1974-től – Éri Péterrel és Koltay Gergellyel – Sebő együttes néven folytatta munkáját. Repertoárján autentikus parasztzene és énekelt vers egyaránt szerepelt. Eközben építészmérnökként a Várostervező Irodánál dolgozott. Népzenével 1972 óta foglalkozott intenzíven. Adatközlő népművészektől tanulva elsőként sajátította el a népi hegedülés játékmódját. Martin György tanácsára kereste meg Széken Ádám István „Icsán” prímást, akit korábban csak felvételről hallott, és aki a példaképe lett. 1972-től 1979-ig a VDSZ Bartók Béla Táncegyüttes zenekarvezetőjeként dolgozott. Az első budapesti táncházakban ő volt a prímás. ’73-ban megalapították a Kassákban a Sebő klubot. Több sikeres nagylemezt jelentetett meg, klubszerűen üzemelő táncházai rendre telt házat vonzottak. Halmos Béla azonban 1979-ben kilépett a Sebő együttesből. A nyolcvanas években zeneileg kevésbé volt aktív, népzenekutatással foglalkozott és az egész országra kiterjedően táncházzenész tanfolyamokat szervezett, amelyek vezetőjeként, hegedűtanáraként Virágvölgyi Mártával és a Téka együttes tagjaival többszáz hazai és más országbeli zenészt tanított.

Több mint egy évtizeden keresztül gyűjtötte Ádám István széki prímás és zenekarának anyagát, amelyből végül kandidátusi disszertációja is született. A zenetudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1987-ben kapta meg. Évekig a Zenetudományi Intézet munkatársa, a Táncház Egyesület tiszteletbeli elnöke, az Országos Táncháztalálkozó elindítója, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének egyik alapítója és tanára volt. 1992-től a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa, itt létrehozta a Hangszeres Népzene Kutató Csoportot. 1999-ben kezdte el a Táncház Archívum szervezését, amelynek 2000-től haláláig vezetője volt.

1989-ben jelentette meg első és egyetlen szólólemezét (Az a szép piros hajnal), melyen erdélyi népzenét játszik, Kallós Zoltán, Martin György, Pesovár Ferenc, Juhász Zoltán, Petrovits Tamás, Virágvölgyi Márta, Timár Sándor és saját gyűjtéseinek felhasználásával. 1991-től a Kalamajka népzenei együttes prímása lett, hetente tartottak táncházat a Molnár utcában, majd az Aranytízben, koncerteztek és lemezeket készítettek.

Mint népzenei szakértő és zenei rendező Szomjas Györggyel és Rosta Katalinnal 1991 és 2004 között együtt készítették az MTV és a Duna TV táncházas műsorait (Népzenei Magazin, Táncház – népzenei magazin). Emellett Halmos az ötletgazdája, szerkesztője és zenei rendezője volt a 12 részből álló, népzenészeket, énekeseket bemutató dokumentumfilm-sorozatnak is.

Mindenekelőtt az ő érdeme, hogy 2012 tavaszán méltó módon ünnepeltük meg idehaza a negyedik x-et betöltő táncházmozgalmat. Tevékeny része volt abban, hogy nem sokkal korábban a magyar táncház mint módszer felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.

Díjak, kitüntetések:

1973: a Népművészet Ifjú Mestere

1975: a Szocialista Kultúráért

1975: SZOT Díj (Sebő Ferenccel megosztva)

1985: Állami Díj (Sebő Ferenccel és Timár Sándorral megosztva)

1989: Magyar Művészetért Díj

1998: a Planetáris Tudat Díja (Sebő Ferenccel és Timár Sándorral megosztva)

1998: Magyar Örökség Díj

1999: Gyula Város Díszpolgára

1999: Budapestért Díj (Sebő Ferenccel megosztva)

2006: Bartók Béla Emlékdíj

2012: Prima-díj

2012: a Népművészet Mestere

2013: Széchenyi díj

2013: az MMA rendes tagja

 

Folklórgyűjtéseit, kéziratait, könyvtárának egy részét és mesterhegedűjét magába foglaló hagyatékát a Hagyományok Háza gondozza.